Nagy finomságú színes textilobjektek sokasága tölti ki a termet látszólag lebegve. Egyszerre tűnnek nyugodtnak és mozgalmasnak, átjárhatónak és jelenlévőnek. Ezek a „sodródók” olyan, gyakran hiányzó tulajdonságokat jelenítenek meg a térben, mint a transzparencia és a könnyűség, a nyugalom és a mozgás, az öröm és a szín. Felsejlik a „lehetőség”, amely képes átlépni a határokat.
A színpompás térben bolyongó látogatók alig érzékelhető légmozgást okoznak, ami mozgásba hozza a tárgyakat is. A rezonancia érezhetővé válik, enyhe mozgásvisszhang jön létre.
A művész szavaival: „Ahogy a víz felszínének egy-egy pontját megérintve hullámok indulnak el és terjednek tova, úgy gerjeszt mindegyikünk utózengést a teremben és – nagyobb távlatban gondolkodva – a világban. És ez bármennyire hamar elillan is – »visszhangjaink« összességében felelősség rejlik, és roppant teremtő erő. Tetszik nekem ez a gondolat és a benne rejlő bátorítás.”
A második szoba közepén egy nagy, szinte kör alakú objekt helyezkedik el. Vékony fapálcák kapcsolódnak egymáshoz számtalan csomóponton keresztül. A szerkezet törékenynek látszik, de ruganyossága miatt nagyon ellenálló. A gyűrű alakja nyitott, a befogó kör egy helyen hiányos. A látogatók különböző pozíciókat foglalhatnak el – az objektum belsejében, azon kívül, vagy a nyitott rész összekötő részeként. Itt is lényeges a tér megtapasztalása.