Dankó Boglárka kiállításán figurái a Mother of the Night című nagyméretű textilinstalláció óvó tekintete alól lépnek elő. Az éjszaka leple alatt érkeznek, amikor a testük átléphetik saját határaikat, az identitásuk fellazulhat, és teret nyer a transzformáció egy időbeli és szimbolikus szférában, ami a nőiséghez, a rejtőzködéshez, a gondoskodáshoz és az ellenálláshoz kapcsolódik.
A kiállításon Dankó textilmunkáin kizárólag női alakok jelennek meg, akik a mitikus múltból érkeznek a jelenbe. Jól ismert művészettörténeti és kultúrtörténeti színterekből indulnak, de jelenlétük finoman túlmutat azok örökölt keretein. Folyamatos alakulásban léteznek: nők, akik férfi szerepeket vesznek át; emberi testek, melyek könnyedén változnak át állatokká, nőiességüket felerősítve kaput nyitva a metamorfózisnak, elutasítva az emberit, mint a legfejlettebb lény-forma eszméjét.
Hímzések, gyöngyök, flitterek és díszítőelemek kollázsszerűen töltik meg a kompozíciós felületeket, telített és érzékenyen tapintható anyagfelszíneket hozva létre. Újrahasznosított textilek és öltések alkotják meg a művek közötti kapcsolódási pontokat.
Dankó a matriarchális rendszereken belül gondolkodást alkalmazza saját ikonográfiájára és anyaghasználatára egyaránt. A textilek a házimunka, a gondoskodás és a túlélés generációkon átívelő emlékezetét hordozzák magukban, hogy aztán autonóm műalkotásokként éljenek tovább, megőrizve saját történeteiket, és egyszerre önállókat alkotva.