Munkáiban elsősorban az ember önmagához és a világhoz valóviszonyának értelmezése és szubjektív rendszerezése valósul meg. A gyakran konceptualista installációk, kollázsok, objektek, grafikák, videók és analóg fotók személyes hangvétele ellenére a műveken keresztül Tranker a „minden emberre jellemző törvényszerűségeket” keresi.
Teszi mindezt az alkotáshoz szokványosan felhasználandó anyagok és technikák széles repertoárjával: a papírból és fából készült részletek gyakran talált tárgyakkal, könyvekkel, törött tányérral, éremmel, gyertyával egészülnek ki, amelyek a sík- és a tér mezsgyéjén egyensúlyoznak. Az efemer anyagok, a sérülékeny, finom illesztések és összeállítások a törékenység, ideiglenesség fogalmait idézik.