„Ha az ikertestvérem megszületett volna, akkor farsangon lehettünk volna két magánhangzó, akik találkoznak. Létrehozhattunk volna valamiféle hangűrt mi is, de egyedül érkeztem. Most a hang és az űr is csak bennem váltakozik.”
Augusztinyi Fruzsina a művészet eszközrendszerét felhasználva igyekszik a befogadó elé tárni életének egy-egy meghatározó időszakát. Hol finom líraisággal és a művész érzékenységével, hol a tervezőre jellemző racionális, mérnöki szemlélettel közelít az általa megválasztott elemzés tárgyához. Munkamódszere sajátos: sem az analitikus, sem pedig a páciens bőrébe nem szeretne bújni, ehelyett felfedezőként gondol magára, mintha csak egy egzotikus expedíció tagjaként ereszkedne alább és alább az emlékek, érzések és érzetek sűrűjébe. Erre a felfedezőútra invitálja a kiállítás látogatóját, aki nemcsak az építész végzettségű Augusztinyi tervezői-alkotói attitűdjéhez, de önnön magához, saját érzéseinek feltérképezéséhez is közelebb kerülhet.