Kazi Roland jellegzetes alkotói világában előbb a vidéki környezet különleges, mára már elfeledett, de nagyon is élő, modern köntösbe bújtatott világa jelent meg. Ezt követően érdeklődése már a tudomány és művészet találkozási pontjaira, a programozható alapokra, a kinetikus művészet médiumára és a véletlenek, valamint a fizikai jelenségek vizsgálatára terelődött. Ezen a kiállításán folytatja a metafizikai alapfogalmak, a valóságérzékelés feltárását ezúttal a tér észlelésének emberi korlátjai, azok művészet általi feloldásával kacérkodva.
A művész szerteágazó médiumokban kinetikus installációkat, objekteket, animációkat és képeket hoz létre a körülöttünk levő világban tett felismerések megértésére törekedve, akárcsak az elmúlt évszázadok felfedező, kísérletező szellemiségű tudós-feltalálói vagy formabontó művészei. Nem pusztán tudományos igényességgel, hanem egyenesen tudományos módszerekkel dolgozik többek között a látás, végtelen, ok-okozat és időbeliség megjelenítésén.
A művész már 2018-as, Folyamatos jelen című „téridő görbítő gépében”, valamint azonos című kiállításán kísérletezett az anyag és térszerűség kapcsolódásával. Ekkor az anyag változatos – rögzített, időleges, majd ciklikus – térben való alakítása képezte fókuszát, míg legújabb sorozatában a figyelem a saját valóságunkat meghaladó tér érzékelésének leképezésére terelődik, az emberi érzékelés relativitásának kutatását folytatva.
Kazi legújabban kutatott fogalma a hipertér, amely az emberi érzékelés számára hozzáférhető háromdimenziós tér meghaladását jelenti; így bemutatásra kerülő munkái középpontjában a negyedik dimenzió két- és háromdimenziós vetülete áll. Kutatómunkáját a digitális médiumban kezdte, lehetővé téve a kísérletezést a magasabb dimenziókba való elmozdulással úgy kétdimenziós képekben, mint a kiállítás központi művének számító kinetikus objektjében, melyben a negyedik dimenziót immár háromdimenziós, számunkra térbeli vetület formájában teszi láthatóvá.
A körszerűen, látszólag végtelen és szintén önmagába forduló tereket tartalmazó Möbius-szalagot is felhasználta Kazi a magasabb dimenziókban csomóssá váló, ok-okozatiságot felborító téridő szemléltetésére, az érzékelés és a megértés határait feszegetve.