Az 1959-ben művészcsaládba született Szurcsik József a magyar kortárs képzőművészet karakteres, azonnal felismerhető világot megteremtő alkotója. Pályája a késő szocializmus és a rendszerváltás körüli években indult. Ez az időszak nem pusztán történelmi háttér Szurcsik művészetében: munkáinak egyik visszatérő kérdése az egyén, a környezet és a hatalom egymáshoz való viszonya.
Műveinek emblematikus motívuma a következetesen profilnézetben ábrázolt, karakterjegyek nélküli – és ezen személytelenség révén általános érvényűvé váló – emberi arc. Ez a metamorfikus félprofil azonban nem csak önmagában létezik; van, hogy a tájba rejtve jelenik meg vagy egymás mellé rendezett sorokba, uniformizált struktúrákba szerveződik, esetleg monumentális építészeti formákkal vagy különböző geometriai alakzatokkal egyesül. Ez a profilba sűrített, stiláris elem lehetővé teszi számára, hogy konkrét testek ábrázolása nélkül is az egyén, a környezet és a hatalom folyamatosan változó, újrarendeződő viszonyait, mindig nyitott és egyetemes kérdésként vizsgálhassa.
Szintén sajátos művészi eszközökkel ragadja meg a jelentől való elfordulás, a bezárkózás és az időtlenség ideáit. A kilencvenes évek vége felé – talán a rendszerváltáshoz fűzött remény elvesztésével összefüggésben -, Szurcsik a mozdulatlan mítoszok világába zárkózik. Az antik görög kultúra szilárdsága, védelme azonban olyan mint bármely fal, vagy mint a művész Janus-arcú fala; egyszerre véd és elrekeszt, miközben – mint motívum – asszociációk sokaságát hívja elő.
Az életmű sokféleségét jól mutatja az alkalmazott technikák és műfajok gazdagsága is. Sokszorosított grafikai munkák és speciális, antik hatású, repesztett technikával készített olaj-akril képek mellett kisplasztikák, festett szerszámszobrok, színes papírinstallációk és hegesztett fémszobrok is helyet kapnak benne.
A most nyíló kiállításán Szurcsik József különleges anyaggal jelentkezik. A képzőművész, grafikus, festő legkorábbi, 40 éve rejtőzködő – sőt kiállításon még nem szerepelt festményei – kuriózumszámba menő geometrikus és szürreális kompozíciói, a pályakezdő művész energiákkal teli, izgalmas alkotásai kerülnek a közönség elé. Találkozhatunk korai korszakának grafikáival, az ún. „rendszerváltó panoptikum”-nak könyörtelen iróniával megrajzolt alakjaival is, melyek legújabb, frissen készült munkáival kerülnek párhuzamba.