Chilf Mária új munkája ezt a tapasztalatot jeleníti meg – meghökkentően erős, releváns módon. A cím a Melankólia című, nagyhatású esszékönyv szerzője, Földényi F. László egyik újabb írásának passzusát idézi. E szerint: „Aki igazán melankolikus, az észreveszi, hogy a dolgoknak van egy ismeretlen arca is. Örökös honvágyat fog érezni az ismeretlen táj iránt, amely felé az az arc tekint.”
Egy klasszikus német filozófus szerint a melankolikus ember a lehetetlent kísérti: megpróbálja semmibe venni természet és kultúra határvonalát. Chilf Mária hófehérbe öltözött emberalakjai a zöld fűben térdepelnek és fejüket a földbe dugják. Behatolnak – oda, ahová élő ember nem hatolhat be. Hét megmerevedett ember, akiknek a látványa Maurizio Cattelan fehér lepellel letakart hét halottját idézi (az olasz művész munkája most a velencei Palazzo Grassi-ban látható).
De a halottak nem térdepelnek. Márpedig Chilf alakjai éppen ezt teszik. A magyar alkotó munkája elbizonytalanítja a dialektikus értelmezéseket. A mű világa nem jellemezhető a szokásos kétosztatú módon. A teljesség sejlik fel általa, amit az alakok szimbolikus száma tovább erősít.