Markó Luca Hosszú napok, rövid hetek című fotókiállítása az anyaság első három évét mutatja be. A várandósság aggodalommal és várakozással teli hónapjai után az együttélés új formái alakulnak ki, miközben felborul a kint és a bent, a nappal és az éjszaka egyensúlya. Mindez a járványhelyzet bezártságával együtt kettős karantént épített a művész köré, amelyben újra kellett tanulnia a hétköznapok működését. Ki vagyok én, ha átmenetileg le kell mondanom azokról a tevékenységekről, amelyeken keresztül korábban definiáltam magam? Milyen érzés, ha öt percre, a fürdőszobában sem maradhatok egyedül? Hogyan lehet az élet összeszűkült terében újra felfedezni, újraalkotni saját magamat?
Aki beszorul a lakásba, önkéntelenül is az ismerős tájakat kezdi más szemel látni. A gondolatfolyam-szerűen, asszociációk mentén rendezett képek az „anyatekintetet” követik, ráközelítve ennek a zárt világnak a folyton változó, gyakran tabuként kezelt részleteire. Új testtapasztalatok és érzelmi hullámzások, társadalmi elvárások és megváltozott párkapcsolati dinamikák. Feloldódás a mindent felülíró anyaszerepben, ablakok, fényfoltok, lenyomatok és gyűrődések a kontrollvesztés időszakából. Az analóg technikával készült fényképeken naplórészletek keverednek megrendezett, újrajátszott jelenetekkel és tárgykompozíciókkal.