Hosszútáv

“Emlékezet,
most azt hiszed, volt, most meg azt hiszed,
hogy nem létezett.”
(Kosztolányi Dezső: Emlékezet / Negyven pillanatkép részlet)

A Hosszútáv című kiállítás-sorozat három kortárs művészeti archívum bemutatásából és az archívumokból válogatott munkákból áll, mely kapcsolódik a Trafó Galéria 2005 áprilisában megrendezendő emlékezés témájú programjaihoz. A februári kiállításokon hétről-hétre video-munkákat mutatunk be, melyeket a három kortárs archívumból állítottunk össze.

A kortárs művészet dokumentálásának egyik módja a videó-archívum létrehozása. A múlt század második felében megjelenő új műfajok, így például a land-art, a performansz, új probléma elé állította a művészet dokumentálhatóságát, az írásos forma, vagy a fotó már nem volt elegendő. A “mozgó-kép”, mint archiválási forma az emlékezés komplexebb, teljesebb formáját képes nyújtani, azonban – bár a probléma nem új keletű – ma sincs elérhető, hozzáférhető formában, s a dokumentálás újabb kérdéseit hozta magával. A három országból válogatott archívumok megmutatják, milyen lehetőségek állnak a művészeti szcénában dolgozók számára és milyen problémákkal állnak ma szemben, ha az archiválást, mint a tudatos emlékezést használni akarják.

Alina Serban bukaresti műkritikus és kurátor októberben már dolgozott a DINAMO-ban, ahol néhány fiatal romániai művész videóit mutatta be Against Space címmel. Most a DOCU_FICTION kiállítás videóiról beszél.

A milánói Viafarini és a Care of az itáliai szcéna fiatal művészetének fontos helyszínei, ahol azon túl, hogy kiállításokat rendeznek, nagy hangsúlyt fektetnek a munkák dokumentálására is. A budapesti kiállításon az ItalianArea adatbázist mutatják be.

A C3 archívuma a magyar videoművészet feldolgozásával 1999 óta foglalkozik. A nyilvános adatbázis jelentősége, céljai már a kezdetek óta sok kérdést vetnek fel, többek között a hozzáférhetőség kérdését, az on-line adatbázis lehetőségeit.