Volt már szó a művészet és a művészettörténet végéről, a művészet haláláról vagy hanyatlásáról. Megölhető a művész is? Meg – már halott. Barthes megölte a szerzőt, ahogy Nietzsche is Istent. Mégis van szerző, van művész, és kong még a vasárnapi harangszó. Teremtés és destrukció. Csak az képes eltörölni valamit, ami teremteni is tud.
A kiállítás egy térbeli krimiként bontakozik ki, ahol a látogató a „gyilkosság” nyomozójává válik. Aktába gyűjtött dokumentumok, fragmentált installációs és narratív elemek vezetnek a lehetséges válaszok felé. A tér a halál és az újjászületés helyszíne: ahol a művész eltűnik, ott a néző fantomokat talál.
De mi is a művész? Egy ember? Egy brand? Egy alkotói entitás? Hogyan járható körbe a művész figurája a popkultúra, a magasművészet, az internet és a social media által szorosan összefonódott és töredezett tereiben? A művész, mint egy szerep feloldódott a közösségi média és a piaci algoritmusok által formált absztrakcióban. A halál mint exponenciális katalizátor, pedig véglegesíti a művész piaci pozícióját.
A művész, mint fikció összefonódik az emberi egzisztencia jelenlegi válságaival. És vajon a művész nem saját maga gyilkosa? Az önmegsemmisítés egyszerre lehet kísérlet a felszabadulásra és a rendszer elutasítására. A „halál” ebben az összefüggésben nem vég, hanem átalakulás: a társadalmi címkék, pozíciók és identitások elengedése.
A kiállítás egy része voyeurisztikus betekintést enged a művész hétköznapjaiba, miközben az intim pillanatok mellett megjelenik az elhidegült, konzervált művész képe. Arra, hogy ki lehet a gyilkos, vagy létezik-e egyáltalán gyilkos, a nézőnek kell választ találnia. Ehhez nyújt plusz segítséget a kiállításhoz készült kiadvány, amely Pataki és a meghívott közreműködők (művészek és művészettörténészek) közös aktájaként jelenik meg a térben.
Valójában ez lehet egy kísérlet a helyi időből és térből való kiszakadásra, amely csupán egy újabb fikciós egységet vetít ki, egy közös felületet biztosítva ott, ahol egyébként nincs.
A kiadványban a következő alkotóktól művek és szövegek olvashatók: Antalka Zsófia, Bácsi Barnabás, Barsch Paul, Goldbach Robin, Horn Lena, Horváth Orsolya, Kerekes Júlia, Keresztesi Botond, Keszegh Ágnes, Kocsi Olga, Lorenzetti Virginia, Neogrády-Kiss Barnabás, Pók Tímea, Prodonovic Sandro, Rékai Márk, Smith Lydia, Szilák Andrea, Tayler Patrick, Visnyai Zoltán, Winter Georg