A HAB tavaszi szoborpark-kiállítása két olyan művész párbeszédét teremti meg, akik időtlen és ősi motívumokon keresztül közelítenek a természet és az ember kapcsolatának kérdéséhez. Legyen szó a természet motívumairól vagy prehisztorikus architektonikákról, Gálhidy Péter és Baráth Fábián szobraiban közös, mély rétegek sejlenek fel. Mindkettejük munkájában hangsúlyos szerepet kap az ember hatása a természetre és saját világára, de amíg Gálhidy Péter inkább a növények motívuma felől közelít, addig Baráth Fábián inkább az épített környezet motívumai felől szemléli ezt a folyamatot.
A Humán effekt címet viselő kiállításon látható munkák súlyosabb darabjai a Gálhidy Péter életművében kezdetektől jelenlévő, majd egyre hangsúlyosabbá váló ökológiai szemléletnek. Ahogy ő fogalmaz, a polikrízis nagyságával való szembenézés belőle is erőteljesebb, közérthetőbb kifejezéseket váltott ki. Eközben Baráth Fábián szobrai a természet és az emberi beavatkozás közti kapcsolatot más irányból közelítik meg. Gondolkodására nagy hatással vannak az őskori építészet emlékei és az ókori sztélék, szobraiban pedig az ezekben megjelenő, sugárzó erőt idézi meg.
A két művész látszólagos kifejezésbeli különbözőségei ellenére szoros létszemléleti hasonlóságok is átsejlenek a munkák együttes megjelenésével, hiszen mindketten erősen tisztelegnek a prehistorikus erők előtt.