Humanisták a káoszban

2025. május 5. – június 20.
MegnyitóOpening: 2025. május 4. 17:00

Kerekes Gábor 75 a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett. A klasszikus festészet irányából kilépve, a kétdimenziós sík alternatív meghódításán munkálkodik. Közösségi terekben kezdett nagyméretű helyspecifikus installációk építésébe, majd folytatva az útkeresést, jelenleg a kollázstechnikával kísérletezik, ami 2006 óta rabul ejtette. Alkotásai készítésénél azóta ez lett a meghatározó elem.

„A KÁOSZ sok teremtéstörténetben az ŐSELEM maga, amiből minden teremtetett. A dolgok szétválasztás előtti állapota. Ez a tátongó mélység egy olyan rendezetlen rend, aminek az átláthatósága elképzelhetetlen és felfoghatatlan – az ilyesmi félelmet kelt az emberben. Rendet rakni a káoszban közhelyes szóhasználatunk, de nincs is értelme, mert lehetetlen, és nem is ez a lényege. Munkamódszeremben jelen van a káoszból való építkezési szándék, ami maga a ’teremtés’. Az ötlet maga a semmi, amihez rengeteg egyéb dologra van szükség, hogy abból valami legyen. Fő témám a BÁBEL. Kollázsaimat – mint ahogy a tornyot a leírásokban tégláról, téglára építették – nyomdai termékekből apró darabokra vágott képek elemeiből rakom össze, építem fel magam is. Általában vázlatokat, rajzokat, skicceket készítek hozzájuk, hogy könnyebb legyen számomra a létrehozandó műben elképzelni a működésre szánt szerkezeteket, illetve, hogy a fizikális-valóságban hogy zajlik majd a kivitelezése a munkaasztalon vagy az éppen aktuális kiállítási helyszínen.”

Túró Zoltán 1972-ben született Budapesten, munkáscsaládban.

„Édesapám korai elvesztése komoly gondolkodásra és magányos világszemlélet kialakítására ösztönzött. Mint minden gyerek, szerettem az óvodai, iskolai rajzórákat, és mikor kréta akadt a kezem ügyébe, kiélhettem a rajztudásomat a VII. kerületi házunk előtti aszfalton. Majd a felső tagozatban, tanáraim bátorításának hatására is, elhatározássá vált bennem, hogy képzőművészettel szeretnék foglalkozni. Beiratkoztam a kerületünkben működő, akkor a szakmai körökben is ismert Barcsay Gyermekképzőművészeti Körbe, ahol tudatosan készítették fel a gyerekeket a kisképzőre, aminek akkor hatalmas státusza volt, mivel nagyon nehéz volt bekerülni, és elit művészeti iskolának számított. Itt ismertem meg Kerekes Gábor barátomat is. Intenzív felvételi készülés volt a rajzszakkörben, iskola után minden nap rajzolhattam beállításokat. Meg kell említeni szeretett néhai tanáromat, Dombiné Szántó Melániát, akinek nagyon sokat köszönhettem a rajzi alapok következetes elsajátításában. Magyar-roma identitásomat nem lehet különválasztani. Később próbáltam keresni azokat az akkor már országosan ismert, cigány származású nagy gondolkodókat, művészeket, mint Szentandrássy István és Péli Tamás. És utánuk természetesen megismertem a roma értelmiség színe-javát: Kovács Józsefet, Choli Daróczi Józsefet, Fátyol Tivadart, Zsigó Jenőt, Osztolykán Ágnest, és még sorolhatnám nemzeti nagyjainkat. Lenyűgöző és felszabadító hatással volt gondolkodásomra, művészi szemléletemre e két nagy festőművész, Péli és Szenty nagy tudása, intellektusa és humanista gondolkodása. Úgy éreztem, hogy ez az, amit mindig kerestem, szeretetük s tudásuk azóta is kísér. Mivel a hivatalos művészképzésből kiestem, más utakon keresztül próbáltam képességeimet a két nagy Mester szárnyai alatt fejleszteni. Már a húszas éveim elején egymás után sok kiállításon szerepelhettem. Abban az időben sokkal nyitottabbak voltak az emberek a művészet befogadására, és nem nehezítették meg a művészek helyzetét a kiállításrendezés akadályaival. A képzőművészet hosszú szünet után ugyanúgy része az életemnek, alkotói tevékenységem ugyanúgy végzem, s ezzel párhuzamosan Szunyoghy András szabadiskolájában folytatok tanulmányokat. Művészi látásmódomra nagy hatással van az európai művészet a kora reneszánsztól a barokkon át a XX. századi korszakokig. Maradok figurális festő, hagyományos olajfestészeti technikákkal.”