Király legújabb kiállítási anyaga hagyománytiszteletként is értelmezhető, de felfoghatjuk egy szókimondó művész ironikus, kritikai attitűdjének is a magyarság kulturköréből vett ikonok képzőművészeti feldolgozását. A hatökrös szekér a párolgó pálinka gőzében egy felvállalt magyar életérzés színtelen lenyomataként jelenik meg a galéria terében, mintha egy korai Jancsó film storyboardjának részleteit látnánk. A monokróm festmények és a feketére „fújt” objektek a semlegességre hívják fel a figyelmet: „magyar az, aki magyarnak vallja magát”.
A csikóskalap, a paprikafüzér vagy a bácskai rizseshús gondolata, a senki földje az internet segítségével képpé formálódott, majd egy kis átalakítással festménnyé vagy szoborrá vált. Kinek mit is jelentenek ezek az ikonok? A művész a rá jellemző humor és irónia eszközeit használva beszél ezekről a kérdésekről.
Szobrai feketéje egy mindent elfedő lepelként jelenik meg. Lazúrosan vékony réteggel festett, lényegében „monokróm” képei is hasonló hatásúként jelennek meg. A kiállítás címében megjelenő zenei utalás az ikonokkal való bánásmód módszertanára utal.