A képeken nyoma sincs az élet kioltását kísérő erőszaknak vagy a tetemek által kiváltott undornak. A puha tollak, a nyálkás halak, a csillogó szaru egy teljesen másfajta figyelmet követel a nézőtől, mint amit a képek témája elsőre felkínál.
Az utolsó utáni állapotukban megörökített testek egyetlen struktúra részeként jelennek meg, mely alapegységei a szálas hús, az érdes inak és a kemény csontok.
Horog Sára festményei az elmúlás természetességének képi megfogalmazásai, távol a halál romantikájától és melankóliájától.
Sparing Stefánia