II. Erzsébet titokban Geronazzo Máriával egyeztet a keleti nyitás politikájáról a Külön 2014 Nemzeti Parkban

drMáriás karácsonyi kiállításán minden a szeretetről szól. Arról, ahogyan azt állandóan nélkülözzük, keressük, megtaláljuk, félreértjük, majd elveszítjük, elfelejtjük, elrejtjük, elűzzük, hogy azután újra meg újra, még a gyűlölet és a meg nem értés álarcai mögött is kénytelen-kelletlen felfedezzük, megtaláljuk és megszerezzük, mert ahhoz, hogy normálisak maradjunk, s élni tudjunk, lépten-nyomon mérhetetlen szeretetre és a belőle fakadó megértésre van szükségünk.

S, hogy milyen didaktikus példákat használ ehhez legújabb opusában az alkotó? Nos, ami talán a legmeghökkentőbb, hogy ezúttal nagyméretű tájképeket tár elénk, amelyeken a magyar táj egyszerre álomszerű és megtermékenyítő, valamint titokzatos és mocsárszerű valójában jelenik meg, amelyben egyszerre ismerős és fantasztikus alakok lépnek színre, akár egy, az itt és most elemeiből felépített álomhíradó lenyűgöző jeleneteiben. Egy Nemzeti Parkban, a mártélyi mocsárban készült tájképek az alapjai e képeknek, ahol hol az angol királynő csónakázik, hol pedig egy ismeretlen nő keresi az arcát.

Emellett, persze a már széles körben népszerűségnek örvendő, különböző világhírű festők stílusaiban és műtermeiben megjelenő váratlan szereplők portréinak legújabb fejezetét is élvezhetjük, ahol többek között Szanyi Tibor Egon Schiele, Orbán Viktor Roy Liechtenstein, Kim Dzson Un Mark Rothko, Ratko Mladics és Ferenc pápa Fernand Léger, Zámbó Jimmy Toulouse-Lautrec, Aczél György Dubuffet műtermében szerepel.

Társadalomkritika, művészetkritika, s önkritika egyben azért, hogy olyan tükröt tartsunk magunk elé, amelyben máshogyan, szokatlanul, megdöbbentően és rádöbbentően láthatjuk helyzetünket a világban. Hogy miközben fájóan ráismerünk, felszabadítóan felnevessünk, s a művészet jóvoltából, a képek és üzenetük révén azt emészthetőbbnek, elviselhetőbbnek és jobbnak láthassunk.