Az idő – az abszolút, igaz és matematikai idő magától és saját természeténél fogva egyenletesen folyik bármilyen máshoz való viszonyítás nélkül…
Az idődilatáció ismeretében azonban el kell vetnünk az abszolút idő fogalmát. Az idő mérésével kapcsolatban felmerült problémák alakították ki a mai időfogalmunkat, amelynek alapján elfogadott tény, hogy távoli események egyidejűségét nem tudjuk egyetemes érvénnyel megállapítani végtelen sebességű jel hiányában. A mozgó tárgyak esetében az időtartam hossza sem egyértelmű a sajátidő-tartam figyelembevétele nélkül. Az idő fizikai sajátságait tehát csak a térrel és az anyaggal való összefüggéseiben érthetjük meg.
Az ikerparadoxon (óraparadoxon) – a speciális relativitáselmélet egy következményéből levezetett paradoxon. Az óraparadoxon az alábbi példával kapcsolatos: tekintsünk két teljesen egyformán és igen pontosan járó órát, pl. atomórát. Ha az egyiket egy űrszondán a világűrbe juttatjuk és az ott huzamosabb ideig nagy sebességgel halad, majd visszahozzuk a Földre és összehasonlítjuk az itt hagyott órával, akkor a mindvégig a Földön maradt óra az idődilatáció által meghatározott mértékben hosszabbnak fogja mutatni az eltelt időtartamot, mint az utazásból visszahozott óra.
A tér – a tér és az idő objektíve létezik, rajtunk kívül és tőlünk függetlenül; a tér és az idő örök és végtelen, mivel a végtelen anyag általános létezési formáját képviselik. Egyúttal lényeges különbségek is vannak az idő és a tér között: a térnek három dimenziója van, az időnek – csak egy. A tér bármely irányban leolvasható, az idő pedig – csak egy irányban, más szóval, az idő irreverzibilis (egyirányú) és megfordíthatatlan: minden anyagi folyamat csak egy irányban halad – a múltból a jelenen át a jövő felé. Vagy mégsem?