Résztvevők: Böröcz András, Fischer Judit, Koller Margit, Kósa Gergely, Láng Orsolya, Nagy Ágoston, Rácmolnár Sándor, Roskó Bea, Roskó Gábor, Szabó Eszter Ágnes, Szalai Kata, Szemző Zsófi, Tóth Gábor, Wechter Ákos, Zoltán Mária Flóra
2022 nyara rettenetes hőséget és szárazságot hozott Európába. Hónapokon keresztül hiába vártunk esőre, az aszály a termesztett és a vadon élő növények elképesztő pusztulását okozta, tavak és folyók párologtak el a semmibe.
Vannak persze a világnak tájai, ahol ez a számunkra alig elviselhető időjárás a mindennapok része, és a többezer éve ott megtelepedett népek megtanultak ezzel együtt létezni. Ilyen táj a Közel-Kelet és itt helyezkedik el Izrael.
A legtöbb zsidó ünnep körforgása az ókori zsidók mezőgazdasági tevékenységének ciklusát követi. Peszach az egyiptomi megszabadulás mellett a tavasz, az árpa kalászba szökkenésének ünnepe. A víz pedig Izraelben is létkérdés volt mindig, ezért hangzik el már az ünnep első napjának délelőttjén a zsinagógákban a harmatért való fohászkodás, szerzője a VII. századi költő, Eleazar ben Kalir:
Harmatot küldj szomjú földre
Dús áldását, hogy bőven öntse
S midőn áldásod telje árad
Építsd fel rombadöntött várad
Harmatoddal.
(részlet, Patai József fordítása)
Hét éve elindított peszachi kiállítássorozatunkban mindig az ünnep egy-egy részét választjuk ki és kérünk fel alkotókat, hogy készítsenek művet ezzel kapcsolatban. Legújabb témánk, a kiszáradt földre harmatot kérő ima szövege a sivatagos Közel-Keleten született, de az égi áldásra nagy szükségünk lesz itt is, a ránk váró már egészen közeli jövőben.