In Vitro /H/

Tarr Hajnalka (1977) rajzaival, időnként monumentálissá váló installációival, objektjeivel, lírai fotóalapú munkáival és a dunaújvárosi kiállításon bemutatott mozaikképeivel is a valóságot, illetve a saját hozzá kapcsolódó viszonyát kutatja, rendszerekben, struktúrákban gondolkodva, sorozatokat létrehozva, melyek egymásra épülve bontják ki az alkotó túlélési stratégiáját.

Művészi praxisára saját hiperszenzibilitásának analitikus elemzése jellemző a kezdetektől, amely az érzékeny, mindent befogadni akaró nő biztonság utáni vágyából fakad. Megismerni valamit Tarr Hajnalka szerint „minimum csökkenti, vagy akár el is távolítja a félelmet. A megismerés megengedi, hogy elengedjem az ismeretlenségi faktorból eredő félelmet, majd ezt követően elengedjem azt is, amit tudok arról a dologról,. ready made-ként kezeljem őket.”

A Kortárs Művészeti Intézet- Dunaújváros kiállításán bemutatott új sorozat, az In Vitro „H” üvegmozaikokból álló táblaképek sora. A művész üveglapokra ragaszt giclée printet, majd ezeket a táblákat vágja 3×3 centiméteres darabokra, melyekből új „énhalmazt” épít.

A mozaikokon fotók, grafikák, a magyar értelmező szótár lapjai, szőtt Braille-írással írt papírlapok részletei láthatóak. A cím arra a kísérleti technikára utal, amikor a vizsgálati folyamat nem az élő szervezetben, hanem azon kívül, ellenőrzött körülmények között zajlik le, ellentétben az „in vivo” eljárással.

Úgy foglalkoznak ezek a kísérletek az organizmusok bizonyos részeire kifejtett változó hatásokkal, mint ahogy Tarr Hajnalka művei (tárgylemezei) mutatják nekünk, hogy vizsgálja a művész kívülről saját, hullámokban érkező reakcióit a különböző külső és belső hatásokra.