Az Infinitum című installációmban folytatom a természettudományos analógiák reflexióit, ahol most az anyaghasználatban kiemelt szerepet kap a textil, mint egy megidézve az időtlen létezés emlékképeit, gondolatomban, installált művemben, kiegészülve a társművészeti áthatásokkal.
Ha a kvantum elmélet kérdéseit venném alapul az „összefonódás” fogalma performatív jelenlétével, a batik-kép hajtogatásainak rétegeivel, árnyaltan felépítené az alkotó-folyamatom rajzolatát.
Ha ezt a mozdulatlan cselekvést akár az Univerzum csendjét „szuperpozícióban” szemlélgetném, összekeveredve a fizikális és lelki értelmezések birodalmával:
-– olybá lírai történetnek tűnne ez az összefonódás,
-– ezt mutatja a valóság egyáltalán nem olyan mint aminek gondoltuk.
-– ha nincs valóság az egyáltalán nem olyan mint gondolataink.
A „kettős végtelenség” humán retorikája, ahol a végtelenül nagy árnyékában az infinitezimálás, bennünk minden dolgok középpontjában található, hogy újra találkozzék a gondolat allegorikus modellképeivel és felvázolja az installációmat a galéria terében.
Koroknai Zsolt