Magyari Zsuzsi művészete elsősorban kommunikációs és gondolkodási térként értelmezhető. Munkái olyan közegként működnek, amely nem kijelent, hanem érzékelésen, asszociáción és belső rezonancián keresztül közvetít tapasztalatokat. A művész praxisában visszatérő motívumként jelennek meg kertek, virágok és intim vagy félig zárt terek, amelyek pszichológiai állapotok és érzelmi struktúrák vizuális megfelelőiként szolgálnak.
A kert zárt tere pszichés modellként értelmezhető, ahol a gondoskodás, a védelem, az emlékezés és az elfojtás egyidejűleg van jelen. A kert gondozása, szerkezete és időbelisége analóg módon jeleníti meg az identitás alakulásának, a kontrollnak és a sebezhetőségnek a folyamatait. A virágok ebben a rendszerben nem díszítő elemek, hanem önálló kommunikációs formák. Törékenységük, múlandóságuk és jelentéstartalmaik révén olyan érzelmek hordozói, amelyek gyakran nem verbalizálhatók.
Magyari Zsuzsi műveiben a közvetett jelentésadás és a rejtett kommunikáció is fontos szerepet kap. A floriográfia, a virágokhoz kapcsolódó szimbolikus jelentésrendszer, valamint a steganográfia, a rejtett üzenetek kódolásának gyakorlata mentén a vizuális forma nem egyértelmű üzenetet közöl, hanem finom eltolásokon, ismétlődéseken és hiányokon keresztül hoz létre érzelmi olvasatokat. A kiállításban látható művek nem megfejtésre hívják a nézőt, hanem belső érzékelésre és asszociációra.
A kiállításon látható munkák installatív térként szerveződnek. A kiállításon a művész 3D nyomtatással készült, színes virágai mellett fém virágok, fémszerkezetek és kerámia levelek is megjelennek, új anyaghasználati irányokat nyitva a praxisában. A könnyed, törékeny felületek és a nehéz, tartó fémstruktúrák együttese egyszerre idézi meg a gondoskodás, a rögzítés és a megtartás gesztusait. A térben elhelyezett fém elemekhez kapcsolódó csengettyűk finom hangja további érzéki réteget ad az installációnak, ahol a vizuális és akusztikus élmény egymást erősítve formálja a befogadást.
A kiállítás érzékeny és nyitott teret kínál, ahol a néző a belső világ és a külső forma közötti finom összefüggéseket tapasztalhatja meg. Az anyaghasználatban hangsúlyos szerepet kap a törékenység, az idő múlása és az átalakulás, amelyek a pszichés folyamatok változékonyságát tükrözik: azt, ahogyan az emlékek, érzelmek és belső narratívák folyamatosan újrarendeződnek.