Sara Berti kutatásainak középpontjában az emberi alak áll, de egy nagyon sajátos módon: ez a művész elsődleges szembesülése a világgal, amely a megismerés eszköze és a művészi kifejezés kiváltságos helye. Figuráiban a klasszikus megközelítés a formák harmóniájában, a részek közötti pontos egyensúlyban és nagyfokú egyszerűségben nyilvánul meg, amelynek nevében a művész minden narratív részletet feláldoz.
Ennek a sorozatnak a darabjai a művész érzékenységének lenyomatai, amely a covid időszaka alatt érlelődött meg benne, így a művek egyfajta reflexiók a térre, mind a belső (otthoni, privát), mind pedig a külső (az otthonon kívüli, nyilvános) térre. A hagyományos művek, mint például festmények és rajzok eredeti módon vákuumfóliába kerülnek, vagy olyan keretbe, amelynek külső része is festett.
Ez felerősít egy határozottabb eltávolodást, ami egyúttal a szenvedés jele is, annak tudatosítása, hogy hiányoljuk a másikat és a társadalmat, melyek nélkül nem tudunk élni. A vákuumfóliázott művek, beleértve a szobrokat is, egyben a fogyasztói világ kritikái, melynek maga a Művészet is része. Ezen reflexiók által a művész ösztönözni próbálja a nézőket, akik a test, mint közös nevező révén azonosulhatnak az alkotásokkal, és átgondolhatják a társadalommal, a többi emberrel és tárggyal való kapcsolatukat.
A harsány rózsaszín a mesterségesség jelzése, akárcsak a külvilágtól való izoláció, természetellenes, de a rózsaszín egyben a női erő pozitív szimbóluma is, amely erő egy olyan hasznos modell lehet, amire erősebben kellene hagyatkoznunk a jelenkor konfliktusainak megoldásánál.
Ahogy valamennyi művében, Sara Berti a lelkiségre is nagy hangsúlyt fektet, amely egy másik közös tényező különböző idők és kultúrák között, ihletforrás az új és pozitív fejlődéshez. Művei erős hagyományos alapból nőnek ki, hogy aztán tovább kísérletezzen új technikákkal.
Silvia Evangelisti