Gál András a hazai művészeti szcénában egészen rendhagyó, radikális festészeti munkássága az önreflexió szakaszába lépett. A művész harminc éve szilárdan és hűségesen képviseli azt a programot, mely a huszadik századi absztrakcióban, analitikus festészetben, illetve a formázott vászonban gyökerezik, de lényegileg a festék anyagszerűségének maximalizálásán keresztül a Materialbild tendenciájához áll a legközelebb. Mindeközben a festészet magjára szorítkozó módszere a gesztust, a folyamatot és a műtermi körülményeket hangsúlyozza, így a festőhenger és a spakli segítségével előállított allover struktúrában teljesedik ki.
Az Inventárium című kiállítás Gál András önreflektív kísérlete az ebben a gondolati rendszerben született életművének számbavételére, rendszerezésére. Minden alkotás egy-egy stációt jelenít meg az 1994 és 2024 közötti időszakból, az olajfestményektől, a rajzokon és aquarelleken át egészen az akril táblaképekig. Klasszikusan linearitásra, csupán egy narratíva bemutatására épülő életműről viszont nem beszélhetünk, ugyanis a visszatérő műtípusok a festészeti vállalás folytonos és ciklikus ideájáról adnak bizonyosságot. A formák és felületek váltakozása az idősíkok közötti átjárhatóságot biztosítják, így a „csapott” képek; a szürke monokrómok; a füzetből kiemelt rajzok, etalon formák és fotográfiák a tér közepén álló munkaasztalra sugározva kísérlik meg a sajátos inventarium, azaz a leltár vagy tárgyjegyzék felállítását.