Csörgő Attila törékeny egyensúlyi helyzeteket, esetlegesnek és sérülékenynek ható struktúrákat, és olyan pillanatnyi együttállásokat hoz létre, melyek képesek megingatni, vagy akár újrarendezni azt a nézőpontot, amelyből a körülöttünk lévő világra tekintünk, és kifordítani azokat a (matematikai, geometriai és fizikai) rendszereket, amiken amúgy ezek a struktúrák maguk is alapulnak. Ez a hozzáállás nemcsak Csörgő művészeti gyakorlatára, hanem jelen esetben a Trafó Galéria terére vonatkoztatva is érvényes.
„[Mint] találomra odaöntött dolgok halmaza, olyan a legszebb rend.” A Hérakleitosztól származó gondolat Csörgő értelmezésében azzal egészül ki, hogy létezhet olyan nézőpont, ahonnan a találomra odaöntött dolgok mégis rendezettséget mutatnak. A galéria terében látszólag véletlenszerűen szétszórt ragasztószalag csíkok és amorf elemek pontosan szerkesztett formákká állnak össze a nyomtatott fotókon, miután Csörgő a térről készült képeket különböző térképészeti leképzéseknek vetette alá. A leképzések eltérő logikájából adódóan a galéria tere különböző módokon torzul, azonban mindegyiken megjelenik ugyanaz a geometriai alapforma: a négyzet.
A Föld felszínén lévő pontok síkon való ábrázolását lehetővé tevő térképészeti vetületek a kijelölt nézőponttól, a térkép céljától, felhasználási területétől, vagy akár az adott társadalmi világképtől függően nagyon különböző torzításokat eredményeznek. Csörgő inverz kartográfiája három térképészeti vetület logikáját fordítja ki és vetíti vissza a térbe úgy, hogy az adott pontokat a gömb felszíne (földgömb) helyett egy képzeletbeli gömb belső felületén (csillaggömb) jeleníti meg, és így a nézőpont a külső, mindent látó pozícióból a gömb közepébe kerül át. A különböző nézőpontok és – a más-más történelmi időkben készült, eltérő célok mentén kidolgozott – leképzési rendszerek egymásmelletisége egy többnézőpontú rendszert hoz létre, melyben a találomra odaöntött dolgok újra és újra összerendeződnek.
Csörgő Attila (1965) műveiben a fotográfia, a szobrászat és a rajz médiumait ötvözi. Matematikai, fizikai, geometriai, optikai vagy egyéb tudományos kérdésfelvetésekből kiinduló művei a rend és a rendetlenség közötti állapotok között mozogva, vagy ellentétes irányú erők között egyensúlyozva fordítják ki, zavarják össze, vagy bonyolítják tovább a saját maguk számára meghatározott rendszert, és fogalmaznak meg kétségeket a valóság konstruáltságával és az észlelés mechanizmusaival kapcsolatban.
Attila Csörgő creates fragile equilibria, structures that seem contingent and vulnerable, and momentary constellations that can destabilize or even rearrange the perspective from which we observe the world around us, and which can soften our understanding of those (mathematical, geometric and physical) rigid systems on which these structures are themselves based. This approach applies not only to Csörgő’s artistic practice, but in this case also to the space of Trafó Gallery.