Itt se vagyok…

William Kentridge munkáiban saját személyes tapasztalatainak szubjektív nézőpontját, kétségeit, érzelmi reakcióit olyan közéleti jelenségekre vetítve mutatja be, amelyeket egyébként jóval leegyszerűsítettebb formában ismerhettünk meg a médiából.

Kentridge egyik legnagyobb különlegessége az a természetesség és invenció, amivel a filmezést, rajzolást, szobrászatot, animációt és előadó-művészetet összeházasítva képes átalakítani a drasztikus politikai eseményeket megrázó költői allegóriákká.

Munkáinak egyik technikai különlegessége, hogy a digitális képalkotás korában továbbra is analóg módszerekkel készíti szénrajzokból felépülő filmjeit. Cégérévé vált az a technika, ahogyan grafikáit és papír kollázsait apró mozgatások egymásutánjában felveszi.

Storyboard és forgatókönyv nélkül készíti filmjeit, egy jelenség megragadására fókuszál, amely a rajzlapon kezd el önálló életet élni. Ezt hagyja kibontakozni, amitől minden egyes filmjét a folyamatos mozgás és változás virtuóz eleganciája hatja át.

A Szépművészeti Múzeumban nyíló kamara-kiállításon egy 8 filmből álló installáció látható.