Jelenés és jelentés rokonságban, szinte túlontúl intim analógiában álló témái azonos direktséggel, és szinte mindig egyszerre jelentkeznek a műtárgyat körülvevő fogalmi térben. Ez a tér Farkas Mona munkáiban azonban nem szikár, száraz és így végső soron valótlan, hanem misztikus elevenségű. A művész ezt azzal éri el, hogy művei elsődleges anyagául a teremtés előtti utolsó, és a teremtés utáni első létező misztériumát választja: víz és fény. A prima materia plasztikája. (Kulcsár Géza, művészetfilozófus)
Az érzés híd, maga az átjáró, mely által az idő két ellentétes irányába haladhatunk tovább, majd e sodró folyamból az idő szőtte hálóba ugorva, megérkezünk ismét, a megszülető Jelen-létbe…
Jelenés az a nullponti találkozás, ahol minőséget váltva eggyé válik a múlt és a jövő jelene, miközben ezernyi dinamika egyesülése létre hozza a pillanat szikráját és ezzel túlmutat önnön magán, az időbe vetettségen. (Farkas Mona)
Farkas Mona. Eddigi találkozásaink során performer, énekesnő, gamelán-zenész, jelmez és ruhatervező, s most – képzőművész. Szobrait és fotóit ismerem, ő rejtőzködik. Munkássága nem értelmezhető a kánon felől, de mert a kánon élő, most helyet kívánok foglalni benne, számára. (Dóra Attila, kurátor)