Jelentéktelenek − a gyűjtemény

Romhány Veronika elhasznált vagy megunt tárgyakat, anyagokat alakít át, rendez újra. A körülötte lévő mikrovilágra; a jelentéktelen, hétköznapi, átlagos, használaton kívüli, passzív tárgyakra koncentrál.

Ezekben a fél-ready made-ekben lelki tartalmak, gondolatok, szorongások, belső frusztrációk tárgyiasulnak: a külső és a belső világ lenyomatait hordozzák.

Nem cél, hogy szimbólumokat, allegóriákat közvetítsenek, puszta jelenlétükkel maximum csak szembesítenek a környezetük élő, organikus és saját, statikus, mesterségesen előállított létállapotuk közti ellentmondással. Feleslegességükből, értéktelenségükből, használhatatlanságukból fakadóan kiszolgáltatottak, egzisztenciájuk bizonytalan.

Ezt hangsúlyozza, hogy a fal síkjához közeli helyzetük miatt szó szerint függenek a kiállítótér falától. A jelentéktelen tárgyakra irányuló kontempláció Romhánynál védekező reakció és (ön)irónia egyben.

A megismételhetetlenség és az értéktelenség fontos szempont. Ellenpontként fog szerepelni a hétköznapi anyagokkal és témával a megnyitót kísérő élő zene, szakrális programmal (pl. Orbán György: Cor Mundum).