Jelhullás

Kultúránk alapvetően vizualitás-centrikus, s így kevesebb figyelem esik a hangzásra. Pedig a hangnak erős hatása van, a legtöbb mozgóképet hang kíséri. Háttérzene, gépzaj, figyelmeztető csengetés, hangosbemondó, fecsegés – a hang majdnem mindenhol jelen van. Sokkal nagyobb mértékben befolyásol bennünket, mint gondoljuk, csak nem annyira tudatosodik bennünk, mint a vizuális ingerek. A fülünket nem tudjuk behunyni.

Várnai Gyula új installációjában folyatja a hanggal való kísérletezést. Egy „hangesést” állít szembe egy visszafogott képi mozgással. A galéria terének egyik falára esőre emlékeztető zajból terít szőnyeget. A szemközti oldalon egy videón betűk hullanak alá. A két médium „mozgása” összekeveredik a térben, s közvetlen tapasztalattá teszi két érzékszervünk különböző és mégis összetartozó sajátosságait. Hangból és képből teret alkot.