Képein az ábrázolt tárgyak például nem követik a centrális perspektíva szabályait, munkáinak szembetűnő jellegzetessége mégis a térélmény. Mi ennek a kulcsa? Kupcsik a kompozíciót, a tárgyak egymáshoz való viszonyát nem a térszerkesztési közhelyek szerint, hanem diagramok vagy folyamatábrák logikájára építi fel.
Ezek a diagramok történeteket, eseményeket beszélnek el, a tárgyak, többnyire hétköznapi darabok: a háztartásból, a napi életből származó dolgok, evőeszközök, csészék, e történetek szereplőivé lépnek elő.
A kiállításon két tematika jelenik meg: a csendélet és a városi életkép. A csendéletek kompozíciójának elrendezését az említett módszeren kívül az installációs műfaj megoldásai is inspirálták. A másik festménycsoportot Kupcsik városi életképeknek nevezi.
Ezeken a 4-es metró építkezései, és egyéb, valamilyen okból fontos – elsősorban budapesti – városrészek, utcarészletek jelennek meg. A terepasztal-szerűen, felülnézetből ábrázolt jelenetek megmutatják a festői pozíciót is, a kíváncsiságot, egyben a szándékolt távolságtartást a tényleges élethelyzettől.