A beszivárgás, mint modus operandi, lehetőséget ad a kiállításon szereplő művészeknek, hogy a mindennapi élet színterén objekteket és helyzeteket kreáljanak, melyek alkalmasak a rendszer működését jobbító lehetőségek feltárására.
Napjainkban, amikor a hiperkapitalizmus tűnik az egyetlen jóváhagyott gazdasági modellnek, a kortárs művészek politikai részvétele hasonló az 1970-es évek aktivistáinak szerepvállalásához, jóllehet, kritikai nézőpontjuk a beszivárgás, beolvadás technikáját alkalmazva kevésbé evidens.
A művészeti szférából a világba kerülve, a műalkotások a társadalmi és gazdasági valósággal keverednek, ahol ezen művészi stratégiák ugyan nem feltétlenül találnak megoldást; inkább instabilitást, kellemetlenséget vagy rövidzárlatot okoznak, de mindenképp figyelmesebbé tesznek minket.