Jóga

 
Kupcsik Adrián (1969) a kortárs hazai művészeti élet fiatal generációjának egyik meghatározó képviselője. Bár 2001-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, már négy egyéni tárlatot és számos csoportos kiállítást tudhat maga mögött. A MEO – Kortárs Művészeti Gyűjtemény Kupcsik legújabb festményeit 2001. november 14. és 2002. január 13. között, egyéni kiállítás keretében, Jóga címmel mutatja be.
Kupcsik Adrián művészete a ’90-es évek hazai festészetét erősen meghatározó, fotó-alapú, figurális tendenciákhoz kapcsolódik. Művészi világának alapkérdése a klasszikus festészeti metódus összeegyeztetése azzal a vizuális kultúrával, amit a jelen kor dinamikusan fejlődő technikai apparátusa teremtett. Képei a fotók, a TV, a mozi, a képregények és a számítógépek által meghatározott vizuális nyelvnek, valamint a klasszikus olaj/vászon festészeti hagyománynak kölcsönösen kritikus párbeszédéből születő és azokat kibékítő szintézisek.
Korai képein Kupcsik a hollywood-i filmipar ikonikussá vált képi toposzait dolgozta fel. Az ironikus festmények nem csak betekintést nyújtottak a geggek és mozi-klisék tárházába, hanem reflektáltak a képhordozó médium technikájára, a monitorok pixelesített, RGB színfelbontást imitáló formanyelvével, illetve a tévés „szellemképek" megidézésével. Ezeket a festményeket követte a comics-hagyomány szín- és formahasználatát utánzó, 2001-es arckép-sorozat. A portré-együttes a kortárs hazai művészeti szcéna Kupcsikhoz közel álló feléről festett képzőművészeti(-ős)-galéria, alkotói hommage és gesztus-értékű elismerés. Kupcsik harmadik alkotói periódusának legfrissebb eredményei – a Jóga címmel most bemutatott alkotások – a 2001-es év második felének termése.
A „Jóga" cím csak részben kapcsolódik a nyolc új festmény tematikájához. A műveket elsősorban az alkotói mechanizmusból következő sajátos formanyelv és atmoszféra tartja össze. Kupcsik egy software háromdimenziós figuráit „kérte fel", hogy modellt álljanak festményeihez. A virtuális modelleket a számítógépes program segítségével állította be különböző testhelyzetekbe és csoportokba. A komputeres kép alapján készített alkotások – a festői kvalitás mellett – magukon hordják a software életidegen, virtuális légkörét. Kupcsik nem tűntette el a technikából eredő fogyatékosságokat, így egy steril, utópisztikus, virtuális képi világot teremtett: a számítógépes figurák a jóga-pozitúrákhoz az emberi anatómiát meghazudtoló pózokba merevednek, testükön ott csillog a virtual-reality selymes, anyagtalan plasztik-felülete, a kopár termeket pedig bevilágítják a sci-fi hangulatot árasztó irreális fényforrások.
A jóga-sorozat mellett Kupcsik a többi témához is felhasználta a számítógépes programot. Egyik virtuális modelljéről festett arcképe – ami átmenetet képez a korábbi portréi és a mostani festményei között – egy sosem létező (utópisztikus), éteri nőt jelenít meg, természetellenes arckifejezéssel és kézmozdulattal. Két másik festményén a populáris és intim képi világot ütközteti a software-rel; párok jelennek meg amatőr fotót idéző beállításban a képeslap-ízű tengerparton, vagy egy nappali díványán, kutya társaságában. Egy negyedik, allegorikus festményen pedig két meztelen lány nézi saját tűkörképét a csillogó padlón.
A négy jóga-festményen az uniformizált férfi és női csoportok követik a távol-keleti gyakorlatok különös pózait. A hindu jóga gyökerei a védikus korszakot megelőző archaikus, Harappa-civilizációig vezethetők vissza; több mint négyezer évvel ezelőtt a legendás Patandzsali jegyezte le a jóga–szutra erkölcsi, szellemi és fizikai önuralmat, valamint meditációt tanító sorait. A számos keleti kultúrában elterjedt jóga célja a szanszárához kötött individuális Én felszámolása. Kupcsik képein a számítógépes software-rel teremtett virtuális jógik uniformizált csoportjai ugyanezt ismételgetik áthangszerelve egy negatív mellékzöngéjű poszthumán kor klónjaira, cyborgjaira és génterápiás ikreire, a virtuális valóság szappanszínű, esetlen színfalai között.

Rieder Gábor