Kakas

A kakas ősi civilizációk kitüntetett szereplője, a fény, a hajnal, az éberség és a figyelem jelképe. Kínában a jang állata, alakjához a szerencse és a jókívánság kapcsolódik, Japánban a polgári erényeket, a bizalmat és az előre látható dolgok bekövetkezésének valószínűségét jelzi. Az antikvitásban Apollón és Zeusz madaraként fény jelentést hordoz, de Aszklépiosznak, az orvostudomány istenének is szentelték, azt tartották, hogy a kakas meggyógyítja a betegeket.

Platón Phaidónjában Szókratész a halála előtt emlékezteti Kritónt, hogy áldozzanak kakast Aszklépiosznak. Mivel a kakas az evilági lét után egy új világ fényébe vezeti a halott lelkét, így Hermésznek is attribútumává vált. Az európai néphitben a kakas kiáltásának szellemriasztó hatást tulajdonítottak.

A vörös kakas megvéd a tűztől, ugyanakkor a tűzvészre is utalhat: a lángokat a vörös kakas viszi egyik házról a másikra. A germánok szerint a nappalt és éjjelt elválasztó kakas a túlvilág határának őre, a kelta hagyományokban is az alvilág isteneinek társa; a halált a halottas ágy lábához kötözött kakas szimbolizálta.

A kakas a zsidó hagyományban szintén megkülönböztetett szereplő. Ki adott bensődnek bölcsességet és ki adott értelmet a kakasnak? – kérdezi az Úr Jóbtól, amikor a teremtés csodáit sorolja neki. De vajon mit kezd a kakas az Úrtól kapott értelemmel? A Misna és Gemara bölcsei a Talmud lapjain számtalan példát hoznak fel erre.

Így például a kakasnak köszönhetjük, hogy különbséget tudunk tenni éjszaka és nappal között (Brachot 60b), taraja elszíneződésével jelzi, amikor az Úr haragszik (Avoda Zara 4b:7), párzás előtt példamutató lelki finomsággal és gyengéden udvarol párjának (Eruvin 100b 30), Salamon király végül az ő közreműködésével tudja megépíteni templomát (Gittin 68b).

A kelet-európai zsidó folklórnak szintén népszerű állata a kakas, Chagall és Ámos képein gyakran szerepel, a Szól a kakas már-t pedig mindenki hallotta egyszer életében. A kakas az ortodox zsidó férfiak számára sok helyen a mai napig élő kellék, mint a Jom Kipuri kápárá szertartás szárnyas „bűnbakja”.

A kakas felbukkanása az Újtestamentumban drámai. Jézus megjósolja Péternek, hogy háromszor fogja megtagadni őt, mikorra a kakas másodszor elkukorékolja magát. Az ókeresztény művészetben a kakas a Krisztusért küzdő keresztényekkel azonosítható, az aquileai templom padlómozaikján ábrázolt küzdelem a kakas és a teknős között Krisztus és a Sátán örök harcát jelképezi.

A kakas megbecsültségét mi sem bizonyítja jobban, hogy I. Miklós pápa a 9. században elrendeli, hogy a templomok tornyára kakast kell kitűzni. A katolikus templomokról aztán lassan eltünedeznek, azonban népszerűségük hamar új erőre kap, és a reformáció templomain a csillag mellett a kakas lesz a legtöbbet használt toronydísz, emlékeztetve Jézus elárulására, de egyben a feltámadására is.

Kiállító művészek: Ádám Zoltán, Bojár Iván, Böröcz András, Buda Márta – Féner Tamás, Farkas Aladár – Lucien Hervé, Horváth Sophie, Július Gyula, Henni Janina Mikkonen, Rácmolnár Sándor, Rónai Éva, Roskó Bea, Roskó Gábor, Sugár János, Szabó Eszter Ágnes, Wechter Ákos, Wechter Dénes