A Kalifornia központi motívuma a kortárs képzőőművészet által használt konceptuális nyelv – a művek pedig ezen nyelv értésének és meg-nem-értésének konfrontatív dinamikájából bomlanak ki: a kiállítók dekonstruktív művészeti működésmódja a művekben vizuális és verbális jeleket, jelölőket és jelentéseket halmoz úgy egymásra, hogy azok kioltsák a megnyugtató módon befogadható üzeneteket. A munkák így egy egészen új és felszabadító formai, nyelvi és módszertani szótár szerint lépnek működésbe és kalauzolják olyan terepre a befogadóikat, ahol korábban még nem járhattak.
A kiállítás címébe foglalt látens amerikanizmus a Kalifornia-mítoszra hivatkozik; mely szerint Kalifornia a mai napig is a lehetőségek és a modern ígéretek földje, az önmegvalósítás reményének és a szabadságnak széles körben használatos szimbóluma. A kiállítók Kalifornia utópikus képének megidézésén keresztül pedig a magyar képzőművészeti valóságra és az abból való kitörési lehetőségekre is reflektálnak, valamint katalizálják a hazai képzőművészeti szcéna öndefiníciós mechanizmusait. A kiállítás apropóján létrehozott új művek folytatják a képzőművészet nyelvének megújítására tett kísérleteiket, az életrehívott ironikus és pszichedelikus megalománia és intézménykritikai titanizmus segítségével.
A kiállítótérben megjelenő művek nagyon tág mediális spektrumban mozognak: hang- és téristallációk, printek, videók, rajzok és objektek láthatók és hallhatók. A kiállított művek értelmezési tartományának szálai pedig a konceptuális sci-fi műfajától egészen a kritikai reflexiók tartományáig terjednek.