Káosz

A kortárs kultúrának sok olvasata lehetséges. A széles körű közönség nézőpontjából nézve a művészet egy felfoghatatlan terület, ahol az indítékok és motivációk, illetve a művek megjelenésének miértje titokban marad. Még ha művészek, kurátorok és intézményvezetők is dolgoznak a két oldal – a néző és a művész – közelítéséhez, azzal kell hogy szembesüljünk, hogy a közfelfogásban a téma, a jelentés és a kifejezés nyelvezete olyan összetettséget mutat, amire használhatunk egy metaforát: a káoszt.

A kiállítás alcímének – A művészet káosza / A káosz művészete – sokféle olvasata lehetséges. A mi bemutatásunkban párhuzamot szeretnénk felállítani a mindent elborító képiség és a helyi és egyetemes politikai és társadalmi élet meghatározó élménye között azzal, hogy azt állítjuk, a művészeti ábrázolásnak végtelen számú forrása és kifejezésmódja lehet. A mű kaotikus megjelenése vonatkozhat a műtárgy tömegtermelésére, amelyet a legkülönbözőbb minőségben láthatunk viszont az IKEA, KIKA áruházaktól a bolhapiacokig.

Kiállításunkat azonban a kortárs képzőművészet mai megítélésének aktualitása is inspirálta. Mindannyian tudjuk, hogy a befogadás a vizuális nevelés hiányosságai miatt nem probléma nélküli. Tapasztaljuk, hogy a közönség sokszor elzárkózik a mai művészet alkotásai elől, mondván, hogy nincsen kapcsolat a világ általuk tapasztalt valósága és a művészek világlátása között. A szemléletbeli különbség még nagyobbá válik, amikor a néző a kortárs művészetet olyan elitista értelmiségi játéknak tekinti, aminek semmi kapcsolata sincs a valósággal. Sajnos ez a nézet néha meghatározza politikusaink véleményét a kultúráról, ami az intézmények támogatásának csökkentését is eredményezi – mint ahogy az Dunaújvárosban, a Kortárs Művészeti Intézet költségvetési vitájában is tapasztalható volt. A „káosz” ezt az élményt is közvetíti utalva fenntartóinkhoz való viszonyunkra: A Kortárs Művészeti Intézet által teremtett értékek nem képviselnek értéket a városi vezetés szemében.

A káosz szimbólumként jelentéssel bír. Ha ez a műtárgy megjelenésében nyilvánul meg, segíti a nézőt, hogy megtalálja a mű valósággal való kapcsolatát. Ahogy a tömegtermelés megjelenik környezetünkben, mindennapjaink részévé válik. Ahogy a szimbólumok a csomagolóanyagokon és reklámplakátokon végtelen számban terjednek, a művészetben alkalmazható kommersz jelképek száma és jelentése is folyamatosan változik, nő. Így a világ káosza a művészet részévé válik, illetve a kultúra káosza parafrázisává válik a környezet beláthatatlan rendszerének.

A káosz fogalma a politikára is kitekint. Megmutatja, hogy a kulturális élet résztvevői hogyan reagálhatnak a tömegtermelésre és a médiaképre különböző, értékekről, célokról és koncepciókról alkotott politikai álláspontokkal. A bemutató olyan művészeket és művészcsoportokat állít ki, akik a művészeti kifejezésben a kommersz szimbólumokat használják és ötvözik más elemekkel és szimbólumokkal. E tárlaton a művészet inkább ideaként és nem termékként jelenik meg, mutatva, hogyan viszonyul a kreativitás mindennapi életünk, és a társadalom tapasztalatához.

Petrányi Zsolt