Wächter Dénes a legkülönbözőbb kontextusból származó motívumok, figurák, minták és stílusok ütköztetésével és összefűzésével hozza létre, Magyarországon szinte egyedülálló posztpop stílusú festményeit.
Előítéletek nélkül használja gyermekkorának magas és populáris művészetéből származó emlékeit, melyet újabb festékrétegek felhordásával intellektuálisabb felnőttkori rétegekkel ellensúlyoz. Az általa birtokolt stílusban keveredik a popart humora és iróniája, az opart érzékeket megzavaró illuzionizmusa, a ’90-es évek hazai festészetét jellemző dekoratív figurativitás és a dada kollázstechnikája.
Művészetét a tolerancia jellemzi. Egymás mellé való festéssel egyenlő rangra emeli az amerikai pin-up girl-t, Röltex-Pannit, az NDK varrógépet, a barokk puttókat, a keresztény Napszimbólumot és a mór ornamentikát. Ahogy a pszichében sem válnak szét a tudat felszínén, vagy alatt őrzött képek, képzetek és emlékek, Wächter képein is játékosan összegabalyodnak, keverednek, olvadnak a különböző figurák.
Így képei pszichológiai állapotként is olvashatóak és egy jellegzetesen ezredfordulós, kollázs jellegű szellemi állapotot tükröznek. Mostani képein az elsődleges elem, amelyből építkezett, a mindenki által ismert és sokak által gyűjtött kártyanaptár. A mai szemmel nézve nosztalgikus darabok a szocializmus korának visszafogott reklámkampányainak részét képezték, ma pedig Wächter kaleidoszkópjában néhány üvegszemcsét jelentenek.