Batykó Róbert festészeti programját az elmúlt húsz év során az absztrakció és a figuratív tendenciák közötti folyamatos átjárások jellemezték; legfrissebb, egy féléves hollandiai rezidencia program során készült munkái újabb jelentős mérföldkőnek tekinthetőek ebben a hibrid folyamatban. Az új művek egyfelől folytatják a képeket jellemző játékos figurativitást és jelentenek fordulatot az eddig meghatározó poszt-digitális festészeti programjához képest is.
A legújabb festményciklus alkotásai – Batykó művészetének egyik meghatározó elemeként – a fogyasztói kultúra hipnotikus vizuális erejére is reflektálnak. Ezzel pedig vissza is utalnak a művész egy korábbi, azóta szintén ikonikussá vált, különféle csomagoló anyagokról készített 2015–2016 közötti sorozatához. De éppúgy megidézik egy (részben) korábbi hollandiai tartózkodása során, 2010 és 2014 között festett, a városi szemét problémáját összetettebb festészeti minőségekkel tematizáló festménysorozatát is.
Mindemellett a képzőművészet önreflexív, önreferenciális témái (például tubusból kinyomódó festékmassza), a kiégés társadalmi és egzisztenciális motívumai (leégett gyufaszál, tűz, láva), a lelassulás metaforái és a tudattalan szürrealista szimbólumai (különleges mélytengeri lények), vagy épp az ipari termelés mechanikus természetére vonatakozó utalások (különböző eszközök és gépek alkatrészei) egyaránt megjelennek a festményeken.