Képerdő

Ilona Keserü Ilona életműve egybehangzó művészettörténeti és esztétikai értékelések szerint a huszadik század második felének egyik legerőteljesebben megszólaló hangzata. Képerdő című gyűjteményes kiállítása az ötvenéves alkotói pálya utóbbi huszonöt esztendejét mutatja be közel 120 festményben és egy monumentális téralakzatban.

A kiállítás rendhagyó módon igazít el Ilona Keserü Ilona festői világában. Megtalálható benne mindaz, ami a nyolcvanas évektől folyamatos tematikus-formai visszatérésként értékelhető: a szenvedéllyel kidolgozott és ellenőrzött gesztusrendszer, az 1967 óta jelenlévő, a balatonudvari temetőben megtalált szív alakú sírkövek messzire vezető alakulásai, a formázott, varrott és festett vásznak plasztikus, érzékeny megoldásai, a festő személyes érintettségétől fűtött ábrázoló képei és a színkutatás különböző irányokba mutató útjai.

A nyolcvanas évek elejétől a művészt egy sajátos optikai jelenség, az erős fényhatást követően a lehunyt szemhéj mögött keletkező intenzív látvány, az utóképek elemző analízise foglalkoztatja, a bőrszínek állandósága, ezenközben a spektrumszínek folytonosan egymásba játszó szivárványszínu áramlásai: gubancok, örvények és labirintusok.

A Képerdő ellentmond az idő lineáris természetének. „Az idővel – mondja Ilona Keserü Ilona egy interjú során – egyébként is nagyon sajátos viszonyba kerültem. Nem lineárisan érzékelem: ha az ember elérkezik egy területre, ami az övé, akkor visszafelé éppúgy tud haladni, mint előre”. A kiállítás is hasonló perspektívát kínál fel térben és időben. A festmények egy metaforikus értelemben vett, monumentális installáció alkotóelemei lesznek a művész kezén, aki szinte egyszerre mozgatja és uralja teljes festői fegyverzetét. A képek hol felfedik, hol kitakarják egymást, amelyek a szemlélőt új összefüggésekre, személyre szabott felismerésekre indíthatják, a kiállítási koncepció nem tesz javaslatot a tér egyetlen, kitüntetett bejárására.

A negyedszázados pályaszakasz teljes képi kontextusát (mintegy 210 reprodukciót, a kiállított művek mellett 80 festményt és papírmunkát) a kiállítás katalógusa mutatja be, amelyhez Perneczky Géza írt „vegyes műfajú” tanulmányt.