Kettő

Egy.

Úgy döntöttem, hogy magam írom a kiállításom kísérőszövegét. A munka maga kikerülhetetlenül a kontextushoz viszonyul és milyen jó lenne, ha ez a szöveg ezt a viszonyt reflektálni tudná.

Ez az első kiállításom egy budapesti kereskedelmi galériában, több mint húsz évvel az első hazai bemutatkozásom után (Új stúdiósok kiállítása, Duna Galéria, 1997). Furcsán cseng nekem a „hazai” szó. (De minden szó hangozhat furcsán, ha politikai pártok irányítják a közbeszédet, rabolják el a szavakat.)

Migráns vagyok.*

Mindenkinek joga van elmenni otthonról, ha máshol biztonságosabb, örömtelibb, de akár kényelmesebb életet remél. Szüleim ezt tették 1956-ban, feleségem szülei is, és én is bármikor élni szeretnék ezzel a lehetőséggel. Jobb nem egy hazát szeretni, hanem többet, távolság és közelség között váltani.

Hiszek benne, hogy csak a kíváncsiság és a komplex gondolkodás segít egy feltarthatatlanul globalizálódó világban. Nem elutasítani a változást, nem védeni valamit, inkább idejekorán alakítani, és vele alakulni.

Az a fasizmus, amely a mai politikai diskurzust uralja, a félelem és a nemzeti összetartás mediális összemosása, egyenesen a romlásba vezet. Vagy az 1930-as évekbe, ami még annál is rosszabb. Nem szabad belenyugodni.

A munkámban nem vagyok aktivista. Nem tudok válaszokat vagy analízist adni, csak a komplexitást dokumentálni, magamba felvenni, az egyszerű állításokat elutasítani, meghatározhatatlan, hibrid helyzeteket létrehozni.

*és feminista.

Kettő.

Megkettőzött dolgok, másolatok, párok, különböző lehetőségek egy kiindulópontból.

Három fal négyszerezi meg a teret; minden falnak van egy első és egy hátsó oldala, zárt felülete és nyílása. Át lehet rajtuk menni, nyitottak.

A két videó közül az egyik az utcára néz, éjjel nappal látható. A címe „Európa” – annak egy lehetséges, létező absztrakciója.

A másik címe „Budapest (First Draft, April 2015.)”, és ez is aránylag precízen leírja a film tartalmát. Majd folytatnám, de néha megmaradnak első változatok; a következő változat már egy új mű lesz, vagy talán meg se valósul.

A régi pad azért kellett, hogy ne állva kelljen nézni a videót, és kellett mellé még egy, amely viszont egy furcsa szimmetria okán kevésbé hasznos helyre került. Philipp Rabeck asztalos ismerősöm építette bécsi műhelyében, kőrisfából.

A két, egymással szemben elhelyezett „Study Desk” – pult, asztal, fal, polc, festmény, diszfunkcionális áru-display.

Egy pár fotó, vagyis egy pár és még egy. Párhuzam.

Hajtott alumínium és vörösréz tető, makett… de talán mégis inkább könyv. Falrelief? Emlékmű. A megmaradt tetőnek? Ostobaság. Dekoráció.