A kapcsolódási pontok mindig az adott befogadón múlnak, a variációk száma végtelen és semmilyen törvény nem korlátozza őket. Ezt az elvet a kiállításrendezésben is követve mesterséges műtermi konstruktumokat ábrázoló fotókat mutatunk be a sorozatból a falakon látszólagos rendezetlenségben, az egymáshoz lazán vagy éppen a befogadó számára teljesen egyértelmű módón egymáshoz kapcsolható rendezetlen rendezetlenségben.
A Bauhaus és az orosz konstruktivizmus struktúráit, valamint Man Ray és Moholy Nagy fotogrammjait is felidéző fekete-fehér fotók egy olyan időutazásra invitálnak, ahol a tér és az idő bizonytalan tényezőkké válnak.
Puklus ezzel a sorozatával főként azonban egy új és érdekes műfajt, a fotó alapú szobrászatot tette sajátjává, ahogy talált tárgyakból kreált installációkat, vagy ha úgy tetszik műtermi csendéleteket, amelyek a fotó teréből kilépve tovább élhetnek.
A kiállítás így nem csak egy egyszerű fotókiállítás, kifejezetten ebbe a térbe tervezett installációk is bemutatásra kerülnek.