Teljesül az ember ősi vágya, saját méretén túl, fentről, az „űrből” olvasható életjelet adni. Fény lesz a szóból, a betűk illuminálják az apszis hatalmas kupoláját.
A szavak csak a helyszínen, pillanatokig láthatóak, megjelenésük után eltűnnek, mint a titkosan a homokba írt szerelmesek neve, vagy a láthatatlan tintával írt titkos üzenetek.