A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria 2020-ban Átutazó címmel rendezte meg Sean Scully nagy sikerű retrospektív kiállítását. A tárlat után Scully több jelentős művet adományozott a Szépművészeti Múzeumnak: a Kibefordítva című monumentális – kifejezetten a budapesti tárlatra átdolgozott – festményt, Az 50 című, iPhone-rajzok alapján készült színes nyomatokat, a Tájvonalak és köpenyek című tízdarabos akvatinta-sorozatot, illetve legújabb ceruzarajzai közül hármat.
A Magyar Nemzeti Galériában látható kiállítás most ezeket az adományokat mutatja be. A művek széles körű áttekintést nyújtanak az életműről: a Kibefordítva különböző motívumokat és felületalakítási eljárásokat egymás mellé-, alá- és fölérendelő, beékelésekre és átfestésekre épülő festői struktúrájával összeolvashatóvá válnak a művész különböző motívumait újraértelmező iPhone-rajzai, a Tájvonalak és köpenyek című akvatinta-sorozat puha foltjai és a művész legújabb ceruzarajzainak finom satírozásai. A művek együttese nemcsak az életmű lényeges motívumait tárja elénk, hanem Scully művészetének egyik fontos, ám eddig kevésbé hangsúlyozott sajátosságát is nyomatékosítja: az œuvre mediális sokrétűségét, a különböző műformák közötti átjárások jelentőségét, az egységben rejlő sokféleséget és a sokféleség egységét.
A Kibefordítva ennek az egységgé formálódó sokféleségnek metaforájaként is olvasható. A festmény a művész megfogalmazása szerint a szétszakadás (disruption), az áthelyezés (displacement) és a migráció (migration) kérdésével foglalkozik. Scully három monumentális képmezőt tol össze, és ezáltal triptichont alkot, nem pusztán egy klasszikus (elsősorban az oltárfestészettel asszociálható) műformát megidézve, hanem egy ellenpontozásokra és megfelelésekre épülő dialektikus struktúrát is megteremtve. A műveken mindegyik képmező kétszer-kétszer megnyílik, az ablakokba ékelődő inseteket Scully elmozdítja, kicseréli, átfesti, a megfelelések és meg nem felelések, az illeszkedések és elkülönböződések komplex képi rendszerét létrehozva.
Scully 2021 áprilisában kezdett el iPhone-rajzokat készíteni. A pasztellképekhez hasonlóan az ujjával rajzolta meg a nagyobb méretű kompozícióit idéző vonalakat és foltokat. A sorozat darabjain a művész motívumainak, képtípusainak szinte teljes arzenálja felvonul, a digitális rajzokból készült nyomatok pedig egy nagy kompozícióvá rendeződnek egy négyzetrács mentén. Hasonlóképpen értelmeződnek át Scully motívumai, amikor a művész hagyományosabb médiumot választ: az akvatinták illékony-folyékony színfoltjai és színsávjai a monumentális olajképek törékeny változatait teremtik meg. A Tájvonalak és köpenyek sorozat darabjain a tájvonalak monumentális, fenséges felületeinek intimebb variánsait figyelhetjük meg.
A művész 2023-ban egy újabb törékeny szépségű sorozatot kezdett el: ismert motívumait ceruzarajzokként, leheletfinom satírozások összetett rendszereként gondolta újra. A Szépművészeti Múzeumnak ajándékozott rajzokon egy Fényfal (Fényfal 11.9.23, 2023) egy Fal tájvonal (8.26.23, 2023) és egy két részből komponált Fal (2.6.24, 2024) jelenik meg. A kompozíciók a szürke árnyalatok finom különbségeire és a mélyszürke, fekete tónusok ritmusára épülnek.
Sean Scully a kortárs művészeti színtér fontos alkotói közé tartozik, aki megújította az absztrakció hagyományait. „Scully történeti jelentősége abban van, ahogyan képes volt az absztrakt expresszionizmus nagy teljesítményét átemelni a kortárs közegbe” – fogalmazott művészetének egyik legfontosabb értelmezője, Arthur C. Danto. A kiállításon látható művek is igazolják az amerikai teoretikus kijelentését: Scully művészete, bár időtlen témákat érint, alapvetően kortárs tapasztalatokat közvetít, amelyek tükrében a klasszikus festészeti hagyományok is új megvilágításba kerülnek.