Kibontakozó felnőttkor

A címet adó pszichológiai szakkifejezés egy sajátságos, a 18-25 év közötti életkorhoz köthető identitásra és az ezzel összefüggő nehézségekre utal.

Ez a pszichológia által azonosított jelenség, illetve tágabban az elsajátított, jól ismert szabályrendszerek eltűnésével és átírásával történő szembesülés adja a kiállítás gerincét. A játékszabályok átírása, azok adaptálása és kiterjesztése, új rendszerek elsajátítása, felkészülés és reagálás a szabályok változására.

Kilépés, elrugaszkodás, „felnőtté” válás. Bizalomvesztés a játszók, hitelvesztés a játékmesterek részéről. Ismerős – térbeli és rendszerszerű – struktúrák, amelyek megbomlanak és ezáltal alkalmazkodást követelnek ki, vagy szembesítenek a játék fenntarthatatlanságával.

Ez az új létélmény – amely jellemzően, legkésőbb a felsőfokú tanulmányok elvégzésekor hatalmába keríti az embert – a gyermekkorhoz köthető külső védelmi mechanizmusok, az intézményesített és a család által biztosított szociális háló eltűnésével jár együtt, legalább olyan mértékben teszi próbára a jellemzően kis mértékben elsajátított “soft skill”-eket mint a nagy energiabefektetéssel elsajátított lexikális és műveltségi tudásbázist. Az állandó változó intézményi, jogi és társadalmi keretek pedig mintegy prolongálják ezt a felnőttkorba kilépni képtelen állapotot.

Ez a tapasztalat alapélménye társadalmunk huszonéves tagjainak, így a kiállításban résztvevő művészeknek is.