Kibontott terep

Koós Gábor jelenlegi egyéni tárlaat továbblépés a művész korábbi munkáit ösztönző szándékától, hogy megőrizzen életrajzi vonatkozású helyeket és tárgyakat – melyet Mészáros Zsolt személyes “naplóírásként” jellemez – és egyben közelítés azon általánosabb érdeklődés felé, hogy feltárja, reprodukálja és ezáltal kisajátítsa a teret és annak meghatározó struktúráját.

Ebből kifolyólag a művész új munkája már nem a szubjektív tapasztalatok manifesztációja, hanem egyfajta szisztematikus vizsgálatra való törekvés, kísérleti körülmények között. Ennek során az eredeti és a másolat kapcsolata iránti érdeklődése bontakozik ki új minőségében: a térre vonatkozó vizsgálódás vezérmotívumává válik, melyet Koós egy environment formájában valósít meg a Chimera-Project Galériában.

Az új installáció leírására Koós a diffeomorfizmus matematikai fogalmát használja. A diffeomorfizmus alapvetően egy struktúra lépésenkénti átalakítása egy másik struktúrává valamilyen konzisztens, szisztematikus eljárás által. Gondoljunk egy agyag gömbre, amit egy meghatározott folyamat során kockává formáztak. A gömb és a kocka ugyanabból az anyagból áll, de térbeli kiterjedésükben különböznek. Az új térbeli megjelenés újfajta módon láttatja és érteti meg velünk az eredeti struktúrát és az azt meghatározó elemeket.

A kiállításhoz Koós egy “talált” gyárépülettel kísérletezik, amit a galéria terében épít fel, ill. alakít át. Az átalakítást a már ismert, fél-automata frottázs technikával kivitelezi. Nem használ további eszközöket, nem végez finomításokat, nem alkalmaz szükségtelen szűrőket. Ez a technika lehetővé teszi a művész számára, hogy a gyár terét lépésről lépésre feltérképezze, a szó szoros értelmében elemeire bontsa és a galéria terén belül újrainstallálja azt.

Radikális gesztus, mely felveti – Walter Benjamint parafrazeálva – hogy miként változik meg egy teljes tér “aurája”, ha kiragadjuk közegéből és a Chimera-Project Galéria “white cube” környezetében reprodukáljuk. A diffeomorfizmus révén Koós olyan reprodukciókat készít, melyek az eredeti struktúrában észrevétlenül maradt elemekből nőttek ki, s ezáltal annak új minőségeit tárják fel.

Az új eljárás során Koós meghaladja a korábbi munkáiban használt tiszta imitációt. Ezen túl az installáció jobb megértést és új következtetéseket kínál a másolat teremtő minőségei és az eredeti és másolat kapcsolatát illetően.