Süveges Rita képzőművész munkásságában a festészet és a művészeti kutatás egymást egészítik ki. Munkáinak kiindulási pontja a természetfogalom alakulása, azaz, hogy egyes korok társadalmai miként viszonyulnak a természethez. Az elmúlt években az emberközpontúságot meghaladó elméletek és a digitália festői ötvözésével mutatkozott meg. Tudatosan használja az új ökológia nyelvét és kultúráját.
A Smohay-díj 2020-as nyerteseként, Süveges a Szent István Király Múzeumban bemutatott installációi elsősorban a természet és a technológia kétirányú viszonyát vizsgálják. Sorban megjelennek fő témái: a fosszilis energiahordozók kialakulásának földtörténeti múltja, az ipari mezőgazdaság fosszilis függései és a monokultúra tájalakító hatása. Legújabb, a kiállításra készült művében a természet egyik fő kizsákmányoló technológiája, egy bányászat által előidézett tájseb utóéletét vizsgálja.
A Kietlen lankák című installáció, amely egyben kiállítás névadó műve, a gánti felhagyott bauxitbánya különös tájába invitál. Az apokaliptikus asszociációkat is felélesztő vörös meddőhányó buckáit lassan visszahódítja az élővilág. A táj intenzitása azonban különös kalandokra invitál: illegális motocross- és koronglövő pályaként a műszaki sportok hódolói számára újrabrandelt, esztétikus díszletként szolgál. A Kietlen lankák felmutatja, hogy hogyan menti át a technológia magát a jövőbe a természet legyűrésén keresztül, a ráerőszakolt új funkciók által.