Kifutó

Szent az, aki elolvas egy levágott gerincű könyvet. Szuperhős az, aki a lapokat sértetlenül visszailleszti a levágott gerinchez.

A teleszkóp és a mikroszkóp között húzódik az olvasható és a látható, az ábrázolható történet, meg a definíciók, amelyek sokszor olyanok, mintha egy darab tűszúrást próbálnánk megmagyarázni a tűszúrások mennyiségével. Vagy fordítva, sosem tudom eldönteni.

Sokáig úgy gondolkoztam, ha egy történetet vizualizálni akarunk, akkor világosan meg kell mondanunk, hogy elhagytunk-e valamit, vagy megérkeztünk valamihez. A kiállítás éppen azt akarja bemutatni, amikor ez eldönthetetlen.

Az elmúlt időszak eseményei olyan határokat muttattak fel, melyeket sem Szenttel, sem Szuperhőssel, és még saját magammal sem tudtam megmagyarázni, se a defektemmel, se az erősségeimmel, irtó fura határ ez. Eddig sokszor éreztem magam egyedül a dolgaimmal, de most látom, hogy mindannyian úgy vagyunk, hogy hol kilógunk, hol éppen beleférünk, hol meg lötyögünk, már így a keretek között, hát most ez van.

Ez a kiállítás a befejezetlen történetekről szól.

(A Liget Galériában a MKE Dla ideje alatt elkészült 10 művészkönyv közül az a 4 látható, mely konkrétan és kifejezetten a történetre helyezi a fókuszt – az elmesélhetőségre, a leírhatóságra, az ábrázolhatóságra, az átjárhatóságra, az olvasatra.

A négy év alatt az alakult ki: ha már szavak, akkor inkább élőbeszéd… Ha pedig képek, akkor azok, amelyek inkább odaát vannak…)

Filó Vera