A függöny és az ablak elé eresztett redőny rejt, eltakar, szűri a fényt, de egyben egy rajta túli világra is utal. És hogyan tágul ez a képlet, ha csak egy valaha volt ablak helye, annak megidézett emléke előtt lóg a redőny, de mégis érkezik mögüle fény? S ha redők, amelyeken a napsugár áttör nem lágy textíliák, hanem faragott, csiszolt kövek?
Szabó Ádám kiállításán különféle anyagokkal és technikákkal készült szobrok, helyspecifikus installáció és videómunka szerepelnek. A bemutatott művek részben még a pályakezdés éveiből, de döntően a 2023-tól máig tartó időszakból származnak. Ami összeköti őket, az tehát a függöny, a kint és bent, az inneni és a túli világ témája.
Ebben a viszonyrendszerben, ezek között az anyagi és konceptuális keretek között vizsgálja Szabó az eltakarás, vagy inkább elfedés és felfedés viszonyát, az anyag és kép érzéki illúzióját, a látvány időhöz kötöttségét. A drapéria persze klasszikus szobrászati téma, Szabó Ádám ugyanakkor nagyon friss mai nyelvén, és egyben az egész életművére jellemző filozofikus elmélyültséggel, eleganciával, játékossággal és szellemességgel kérdez rá az evidenssé merevült tapasztalatokra, és csalja bele a nézőt az anyagok és az idő tulajdonságai, percepciója, a lehetséges valóságok és érzékelésük paradoxonaiba.