Az alkotók egy olyan feltörekvő európai fotós generációt képviselnek, akiknek a munkái egy globális fotó-alapú vizuális nyelv letéteményesei, mely nem zárja be magát kizárólagosan a képzőművészet keretei közé.
A művészek által képviselt fotó tiszta vizualitása képes közérthetővé, érzékivé és izgalmassá tenni olyan alanyi és poétikus gesztusokat, melyek ereje és bátorsága csak az utóbbi időben került reflektorfénybe.
A bemutatott képek mind értelmezhetők egyfajta szubjektív naplóként, amelyek extrém fény-, tér-, és idő-együttállásokat örökítenek meg.
A kiállításon alkalmazott ún. „meta-narratív” elbeszélésmód pedig kihasználja azt a késztetést, hogy képek egymásutánjából automatikusan történeteket hoz létre az elbeszélést sejtő néző.
A spontán, humoros, rendkívül laza, ám mégis megkomponált lírai képkockák különleges élethelyzeteket állítanak a néző elé: véletlennek ható, funkciójukat vesztett tárgyak csendéletei keverednek portrék abszurd képkivágataival.
A kiállításon nem csak fotók jelennek meg, hanem a műfaj kiterjesztett eszköztára is: a mozgóképeken túl olyan kis példányszámú fotó-könyvek is, melyek nagy hatást gyakorolnak a médiumra, és annak terjesztési csatornáira.