A kapitalizmus tökélyre fejlesztette annak módszerét, hogy saját kritikáját bekebelezze. A kreativitás és a társadalmi kapcsolatok mobilizálásával ezeket is értékteremtőkké tette, olyan rendszert hozva létre, amely a kihasználás új formáival és a termelés állandó kényszerével operál.
A kiállítás címe Haraszti Miklós Darabbér című művére utal, melyben az író a hetvenes évek elején a Vörös Csillag Traktorgyárban szerzett tapasztalatai alapján beszél a munkahelyi kizsákmányolásról és a munkások ellenállási stratégiáiról, így a fusiról, a vállalati eszközökkel és anyagokból a rendszabályok megkerülésével készített munkákról.
A fusizásban fellelhető emberbarát kreativitás éles ellentétben áll a posztfordista termelés menetével, aholis a kreativitás a gazdasági körforgásba, az érzelmi energiák pedig a munkával kapcsolatos versengésbe vezetődnek vissza.
A kiállítás olyan műveket mutat be, amelyek a folyamatos „bekapcsolva lenni” igényére reagálva nyitottak a munka és életterek átformálására, miközben olyan modelleket, viselkedés- és életformákat javasolnak, amelyek időt szabadítanak fel a szórakozásra, utazásra, tanulásra.
A kortárs társadalmi és gazdasági rend és szabályrendszer menekülőútjai váratlan helyekről indulnak: a szocialista ünnepeket megidéző festmények, vagy a kockázat társadalmába való belépés előtti idők játékainak szabadságáról szóló gondolatok felől.
A boldogság és az önbeteljesítés iránti vágy mellett a kiállításban kontrasztként jelenik meg az információs dömping okozta szellemi túlterheltség.
Ugyanitt találkozhatunk olyan tudásformák felélesztésére tett kísérletekkel, melyek nem illeszkednek a kapitalizmus elveihez, valamint a gazdasági érdekektől független emberi kapcsolatok melletti állásfoglalásokkal is.