Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye, valamint a művész tulajdona / Courtesy of the artist and the Somlói-Spengler Collection
Ennek fontos eleme volt a művészképzés kiterjesztése olyan műformák és művészeti technikák felé, amelyek a huszadik század modernista hagyományaiban és az új médiumok ’90-es évekbeli térnyerése nyomán jelentek meg. A tanszéken folyó oktatás külön hangsúlyt fektetett a hallgatók „felkészítésére egy aktív, kreatív jelenlétre az információs társadalom kulturális szféráiban, valamint a kognitív (megismerésre kész) művészi magatartás kutatására és támogatására”.
Az első diplomaév (1998) óta végzett száznál is több hallgató közül sokan a hazai és nemzetközi kortárs képzőművészet meghatározó szereplőivé váltak, Csörgő Attilától és Szegedy-Maszák Zoltántól El-Hassan Rózáig, Erhardt Miklóstól Gróf Ferencig, Németh Hajnaltól Katarina Ševićig, Kaszás Tamástól Mécs Miklósig, Horváth Tibortól Szilágyi Kornélig – és a listát lehetne még folytatni.
A kiállítás egykori és jelenlegi hallgatók művein keresztül kívánja feldolgozni, illetve bemutatni az Intermédia története során kialakult művészeti gyakorlatok különféle irányait. A közel hatvan kiállított műre a műfajok és a médiumok igen változatos használata jellemző, az experimentális fotótól a videóig, a számítógép alapú médiaművektől az egyszerű konceptuális tárgyakig, a performansz-dokumentációtól az összetett közösségi projektekig.
A tárlat célja annak feltérképezése, hogy a művészet – legtágabban értett – politikumának milyen formái rajzolódnak ki az egyes pozíciókon keresztül. A kiállításon szereplő munkák közös kérdése, hogy a művész miként értelmezi újra saját közösségi felelősségét és társadalmi szerepét, viszonyát a nyilvánossághoz, valamint tevékenységének közvetítő médiumához.
A kutatás, a kísérletezés, a dokumentálás és a beavatkozás különböző módszereit alkalmazó művek megidézik azt a gazdag elméleti és gyakorlati hagyományt, amely a nemzetközi kortárs művészet számos szegmense számára a mai napig meghatározó, és amelyet az Intermédia oktatási programja is közvetít.
E hagyomány három forrásból táplálkozik: a huszadik század művészettörténetét erőteljesen befolyásoló technikai képalkotással kapcsolatos új művészeti formákra és kritikai elméletekre, a hatvanas évek paradigmaváltó társadalmi és művészeti mozgalmainak (szituacionizmus, Fluxus, konceptualizmus) hagyatékára, valamint a kilencvenes évektől jelentkező média- és újmédia-elméletek gondolatiságára (szubverzivitás, taktikus média, street art).
A Modem harmadik emeletén megrendezett kiállítást a földszinti installációs térben megvalósuló közösségi projektek kísérik. A tárlaton több mint negyven egyéni alkotó és hét képzőművészeti csoport mutatkozik be.
Kiállító művészek és csoportok:
A. Ádám József, Áfrány Gábor, Bakos Gábor, Bálint Bence, Birkás Mónika, Bordás Boglárka, Bori Om, Bölcskey Miklós, Csörgő Attila, Csüllög András, Donka Gergely, El-Hassan Róza, Erhardt Miklós, Erlich Gábor, Esterházy Marcell, ex-artist’s collective, Fodor János, Gruppo Tökmag, Gutema Dávid, HINTS – Institute for Public Art, Horváth Katalin, Horváth Tibor, Igor és Ivan Buharov, Ipsics Barbara , K27, Karas David, KeFeNeF, Kis Judit, Korpononovics Roland, Kozma Éva, Kútvölgyi Léna, Lugosi Ágnes, Mécs Miklós, Mikulán Dávid, Murányi Mózes Márton, Németh Hajnal, Pers-Kovács Nóra, Petrovics Ákos, Rohányszky Bence, Ruszty László, Katarina Šević, Simon Zsuzsanna, Société Réaliste, Soós Károly, Sós József, Surányi Nóra, Szapu Dániel, Szécsényi-Nagy Lóránd, Szegedy-Maszák Zoltán / Langh Róbert / Fernezelyi Márton, Szörényi Beatrix, Tésy Dániel, Tóth-Zs. Szabolcs, Tulisz Hajnalka