Kollektív ornamentika

Az ornamentika csoportba rendezett, ismétlődő, rendszerint önmagukban is karakteres vizuális elemek összessége, amely „olvasása” során hatását a ritmikusan azonos és változó benyomások révén érvényesíti (Sutermeister, 1944). Míg Lechner Ödön az ornamentika közösségformáló hatását a magyar nemzeti formanyelv megteremtésének vágyával kívánta hasznosítani (Lechner, 1906), Kozma Lajos szerint „az igazi ornamentikának minden korban megvan a maga kollektív karaktere” (Kozma, 1928).

A Harmadik Birodalom a magán és a publikus terek birodalmi jelekkel való átitatásával az ornamentika kollektív potenciálját a totális uralom kiépítéséhez használta fel, létrehozva az „erőszak ornamentikáját”. Siegfried Kracauer a geometrikusan-ritmikusan mozgó tánckar tömeg-ornamentikájában a kapitalista tömegtermelésben karakterét vesztett munkásréteg kollektív identitását vélte felismerni (Kracauer, 1926). A globális reklám- és dizájnnyelv a lokális jelrendszereket feldolgozva, megszűrve és átírva saját globális célközönség-rétegeit építi ki.

Hogyan olvasható az ornamentika? Milyen kollektív nyelvet hoz létre? Milyen hatása van a közösségre, nemzettudatra, tömegre, egyénre? Milyen tudat- és társadalomformáló hatalommal bír? A kiállítás többek között ezeket a kérdéseket teszi fel, szem előtt tartva az ornamentika megközelítésének különböző kortárs és történeti szempontjait.