Nem tudunk végigolvasni egy szöveget. Nem tudunk hosszabb ideig figyelni egy adott dologra. Nem tudunk egyedül lenni a gondolatainkkal és feszítő rossz érzéseinkkel. Guruktól várjuk a megoldást, vagy valamiféle útmutatást a káoszban, amiben élünk. Elvesztettük a fogást a valóság felett és folyamatos válságban vagyunk. Párhuzamos valóságok helyett szeretnénk egy valóságban jól érezni magunkat, de az egyszerűséghez visszavezető utat elzárták előlünk a képernyők.
Az információ– és impulzusdömpingben mentális betegségeink és komplexusaink mutatják, hogy elértünk lelki teherbíróképességünk határára.
A kiégést nem követi impulzusböjt és reflektálás, mert erre senkinek sincs ideje. Az embernek folyamatosan csinálnia kell valamit, amit pénzzé tehet vagy legalább presztizzsé. A hétköznapi, a semmi különös leértékelődött, pedig érdemes lenne új célnak felállítani: ma semmi különöset nem fogok csinálni. Csak egy test vagyok a térben, aki figyelmével utakat vág az áramlásba és értelmezi az események láncolatát.
Tillmann Hanna
Kiállító művészek: Bali János, Bolcsó Bálint, Csábi Ádám, Fehér László, Freund Éva, Gryllus Samu, Kedves Csanád, Kertész Krisztián, Megyeri Krisztina, Nagy Zsófia, Nádas Eszter, Peternák Anna, Peternák Zsigmond, Piros Boróka, Tillmann Hanna